Sétálni jó. Persze, kényelmesebb, ha kocsival tesszük meg az elöttünk álló utat, de vannak azok a percek, mikor gyalogolni igen is JÓ.
Gyönyörű városban élek és imádom minden négyzetmilliméterét. Tata egy igazi kis ékszeresdoboz. Mikor valaki elmegy az Öreg-tó partjára, egyszerűen tátva marad a szája. Festői táj. Látsz egy várat, látsz egy csomó szép épületet és észreveszed, hogy az ott andalgó emberek mind olyan nyugodtak. Tolják a babakocsit, fogják a párjuk kezét, sétáltatják a kutyát, futnak vagy csak úgy kiülnek egy padra és néznek maguk elé. Kikapcsolják a gondokat és a külvilágot.
Úgy döntöttem, hogy egy lopott ötlettel egy kicsit pozitív löketet adok a sétáló embereknek. Na jó, egy kicsit teszteltem is a járókelőket. Fogtam egy csomag rózsaszín post-itet és kedves üzeneteket írtam rájuk.
Nagyjából 30 lap után felhúztam a rózsaszín bakancsomat, felvettem a rózsaszín kapucnimat és neki láttam a titkos műveletnek.
A város egyik fele tele volt az üzeneteimmel. Igyekeztem a forgalmasabb helyszínekre elhelyezni őket. Aztán vártam.
Pesten millió ilyen megmozdulás van, de valahgy annyira sietős dolguk van ott az embereknek, hogy azt sem veszik észre, hogy 2 cm-re tőlük egy idegen ráírta egy lapra: Legyen szép napod. Pedig valljuk be, abba a "csodavárosban" bőven elfér a bíztatás a napun túlélése érdekében. Tehát kíváncsi voltam, vajon egy nyugodtabb kisvárosban látnak is az emberek vagy csak néznek?
Rossz hírem van. Sajnos mindegy, hol vagyunk. Aki elindul az útjára, az csak akkor néz el jobbra vagy balra, ha esélyes, hogy elütheti az autó. Lehet az az üzenet a gyalogosjelző felett vagy a parkolóban, esetleg egy pad mellett.
Mindenesetre én boldog és elégedett vagyok. Ha csak 1 ember is megtalálja a napi rózsaszín pozitívitásomat és még meg is örül neki, akkor nem hiába fagytam meg vagy áztam el a ragaszgatás során.
Szóval Tataiak, SZEMEKET KINYITNI.
SK.
