Az év legstresszesebb időszakához érkeztünk. Karácsony. Már tényleg alig kell párat aludnunk és egy hatalmas teher esik le a vállunkról.
A Karácsony két felé osztja az emberiséget. Vannak, akik már szeptemberben éneklik a fülbemászó dallamú ünnepi slágereket és van az a csapat, akinek 24-én reggel jut eszükbe, hogy elfelejtették a karácsonyfát.
Hány embernek ismerős az a mondat, hogy "Idén nem ajándékozunk", majd mikor összegyűlt az egész kiscsalád, akkor egy teherautónyi bontatlan csomagot találunk a fa alatt? Az egész ünnepben egyébként ez a legnehezebb feladat, a tökéletes ajándék kiválasztása. Totál kellemetlen tud lenni, ha látod az ajándékbontó arcán, hogy azon gondolkozik, mi a sz*r ez, de felvarázsol magának egy erőltetett mosolyt, miközben bánja, hogy ő a világ legkirályabb ajándékát vette neked. De a legkínosabb az az arc, mikor rájössz, elfelejtettél valakit. Igen, a legjobbakkal is megeshet, hogy egy távoli rokon vagy egy ismerősöd épp most talált ki, valami világmegváltó meglepetést, te pedig ott állsz üres kézzel. Ennél egy fokkal szerencsésebb, ha van még pár perced és összeszedsz valami rég nem hazsnált asztaldíszt otthon és rákötsz egy masnit. Egy biztos, még egyszer nem kockáztatod az életedet SENKIÉRT egy bevásárlóközpontban, ahol simán belédszúrják a vérszomjas anyák a tűsarkujukat, ha az utolsó rénszarvasos zokni felé nyúlsz.
Szerintem sokan gondolkoztak már azon az égősor 145 csomójának kibogozása közben (hiszen, ha valamikor, akkor ilyenkor van időnk bőven gondolkozni), hogy kidobja az egészet és felgyújtja a házát, égjen az, az átkozott égősor helyett.
Na és az ismerős, mikor másfél óra gubancolás után kiderül, hogy egy égő zárlatos és nem világít semmi? Ilyenkor egy újabb óra megy el a hibás szem megkeresésével. Aztán következik a fekete leves. Felrakni a fára. Egysoros, kétsoros, bök a fa, megint egy gubanc, nagyon fáj, talán sírsz is, de ráfogod arra, hogy csak egy tűlevél ment a szemedbe. Ezzel elment egy egész délelőtt, de nem baj, világít a fa.
Szóval most úgy állunk, hogy van egy gyönyörű karácsonyfánk, indokolatlanul sok és többnyire haszontalan ajándékunk, már csak enni kell.
Valaki magyarázza meg nekem, miért érez késztetést mindenki arra, hogy ünnepek alatt 2x annyi kaját zabáljon, mint egész évben összesen. Nem baj, hogy máskor egy vajaspirítós a reggelid-ebéded-vacsorád, ilyenkor 3 fajta levest eszel, töltöttkáposztát libával, hallal, hússal majd lefojtod egy rúd bejglivel és fél kiló puszedlivel, aztán 10 perc pihenő után megkóstolod a szaloncukrot mézeskaláccsal. Mert ünnep van. A piálásról meg nem is írok inkább.
Igen, ez az a három nap, aminek a pihenésről, a szeretetről és a családról kellene szólnia. Ehelyett az éppen készülő húslevest a könnyeinkkel sózzuk meg, mert az utolsó amit akarunk, még egy feladat.
Jó készülődést mindenkinek, lassan szilveszter.
SK.
